Velem Községi Önkormányzat

VELEM KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT

Velem Magyarország egyik legszebb vidékén, Vas megye északnyugati részén, a Kőszegi-hegység lábánál található kis község. A település az Írottkő Natúrpark része. A környező településekkel: Cákkal, Bozsokkal, Kőszegszerdahellyel és Kőszegdoroszlóval együtt alkotják Kőszeg-hegyalját. A környékén fekvő nagyobb települések: Kőszeg (8 km), Szombathely (20 km), Rohonc/Rechnitz (Ausztria, 10 km). Az Alpokalján található kristálytiszta levegőjű, szubalpin klímájú községünkről csodálatos rálátás nyílik az 582 m magasan fekvő Szent-Vid kápolnára.
Velemtől néhány kilométerre található az Írottkő (882 m), mely a Dunántúl legmagasabb pontja, de Velem határába esik a Kopasz-Kendig (788 m), a Szent Vid (582 m), a Jávor-kút (569 m) és a Ró-hegy (330 m) is, így jellemzője a hegyes vidék, csupán a velemi mező tekinthető lapályos résznek.
A település időjárását az Alpok szabályozza. Az uralkodó szél az észak-északnyugati, ami jelentősen és érezhetően csökkenti a hőmérsékletet, főképp a melegebb időszakban.
A falun keresztül folyik a Szerdahelyi patak, és a falu déli részén folyik bele a Borha-forrásból induló Pákó-patak.

A község címere
A község címere: lekerekített egyszerű pajzson, zöld alapon kék mezőben magyar ruhában kalpaggal fején, bajuszos alak áll. Jobb kezében oltókést, baljában három szál gabonát tart. A jobb kéz alatt sarló, a bal kéz alatt ekevas. A magyar ruhás alak ruhája természetes színű.
A községet minden nyelven Velemnek nevezik.
Feltárások alapján Velemben és környékén már az újkőkorban is éltek. A legfontosabb tárgyi emlékek a Szent Vid-hegyi ásatások során kerültek elő.

Szent Vid-hegy
A Szent Vid-hegy oldalában őskori erődített telep maradványait tárták fel, mely a hegyek aljában futó kereskedelmi utat felügyelte. A település és a Szent Vid-hegy történetének megismeréséhez báró Miske Kálmán 1896-1929 között végzett kutatásai nyújtottak segítséget. Az ő feltárásai során fejlett fémfeldolgozó és fémműves technikára utaló, i.e. XIII-IX. századból való bronz és arany tárgyak kerültek elő. A leletek gazdagították a kelták betelepedéséről (i.e. IV-III. sz.) szerzett addigi ismereteket, számos római kori érme, ékszer és agyagedény is előkerült, sőt, egy avar kori temető nyomait is felfedezték. A kemencéket és műhelyeket is báró Miske Kálmán kezdte feltárni. Az 1929-ig tartó ásatások egyik leglátványosabb eredménye egy arany diadém volt, amelynek kora i.e. XI-IX. századira tehető. A velemi Szentkút-forrásnál 2000 éves római kori vízvezetékre bukkantak, amely az ivóvizet szállította Savariába, a mai Szombathelyre. A falu vízellátását ma is ezekre a forrásokra épített törpevízművek biztosítják. 1973-tól tárták fel a Savaria Múzeum régészei a fellegvár mellett a hegy keleti és déli oldalában található teraszokon elhelyezkedő lakóépületeket. 1979-ben több épületet helyreállítottak, hogy szabadtéri múzeumként működjenek, azonban felújításuk elmaradt és teljesen eltűntek.
A Szent Vid-hegy valószínűleg az Árpád-korban is erődített hely volt. Azonban a vár első írásos említése csak a XIII. századból való, Castrum Viti néven. Ekkor a faluval együtt a Németújváriak birtoka volt. A későbbiek során elfoglalta Frigyes császár, akitől Mátyás király vette vissza a XV. század második felében. Jurisich Miklós 1532-ben még a Szent Vid kapitánya címet viselte, de a vár ekkor már valószínűleg romokban volt. A Szent Vid-hegyen (tszf. 568 m) található Szent Vid-templomot az egykori vár sarokbástyájára építették a XVIII. században, mely azóta a környékbeliek búcsújáró helye.
A falu természeti értékeit az 1930-as években fedezték fel igazán: az idegenforgalma fellendült, sokan vásároltak itt hétvégi telket. Szintén ezekben az években a falu összefogásából épített strandot adtak át. 1938-ban Szombathely városa gyermeküdülőt építtetett, és ugyanebben az évben egy Pavetits Ede nevű kőszegi tanár birtokán átadták a Garaboncia Üdülőtelepet.
A Stirling-villában rendezkedett be 1944-1945-ben a szovjet hadsereg elől menekülő Szálasi-kormány, valamint itt tartották 1944 decemberében az utolsó nyilas országgyűlést. 1944 december 29. és 1945. március 19. között a környékén rejtették el a szovjet csapatok elől a Szent Koronát. A Stirling-villa ma továbbképzések, konferenciák helyszíne, a mellette lévő alkotóházakban pedig számos - már-már elfeledett - népi mesterség fortélyait lehet elsajátítani avatott mesteremberektől.
A középkorban a falu közepén futó gyorsvízű patakra több malmot is építettek. Ezek közül a Schulter malom a mai napig látogatható (átmenetileg zárva tart!). Ezt a kétkerekes malmot 1568-ban említik először. 1715-ben a Sibrik-uradalom része volt. A Schulter nevet az utolsó molnár családról kapta, akik Felsőőrről költöztek ide. 1913-ban lebontották, de a következő évben kőből újraépítették. Az 1951-es államosítás után csak néhány évig működött. A bezárás után teljesen fel akarták számolni, de 1965-ben műemléki védettséget kapott. 1980-ban helyreállították és a melléképületekkel együtt múzeummá alakították. A malom, bár Kőszegszerdahely házaival határos, ennek ellenére Velemhez tartozik.

Velem jó kapcsolatot ápol a Kőszeg-hegyalja településeivel, nyitott az együttműködésre, hiszen az értékek megóvása és az értékteremtés a falu számára mindig is kiemelt jelentőségű volt.
 
Elérhetőség:
Velem Községi Önkormányzat
Képviseli: Bakó László
Székhely: 9726 Velem, Rákóczi u. 73